November 4-december 23.
Francia Intézet, Budapest I. Fő u. 17.

„Egyértelmű tehát, hogy más természet tárul fel a kamera illetve a szem előtt” - írta Walter Benjamin. Sarkantyu Illés ezt a megfoghatatlan rést vizsgálja egy családi archívumban talált, ismeretlen fényképész által készített fotón. A képen frontális nézetben, teljes alakban, kötéllel átkötött katona látható, az elesés pillanatában. A mechanikus/gépi szem képrögzítő ereje nyilvánvaló. Ez a leíró erő kétszeresen is érvényesül azáltal, hogy a szerző kiemel és rekonstruál a tekintetét bizonyos szempontból megragadó részleteket. Ezek a fényképek nem másolatok és nem ismétlések, sokkal inkább a felvétel sorsát alakító, az eredeti történetet a jelen idővel összekötő újraértelmezések. Ahogyan a biológiai sejtek, az eredeti lenyomat elemei is szétválnak, hogy a régiből kiindulva új szerveződéseket hozzanak létre. Az elárvult kép így kerül a művész fókuszába. Az eredeti környezetet idéző díszletek között újrafényképezi annak tárgyi elemeit: a műhelyt, a katonai szertárat, az öltözőt. A művész-nyomkutató – átvéve az eredeti felvétel készítőjének helyét – észrevétlenül mossa el a tér- és időbeli korlátokat, a fényképezés helyszíneként szolgáló magyarországi rezi katonai tábor maradványait azonban csak kendőzetlenül mutathatja be. Így lesz az eredeti képből jelen idejű ellenállási pont: köré rendeződik a fotóval, videóval, szöveggel felépített vizuális rendszer. Sarkantyu az őskép bűvöletében, távolságtartó megközelítéssel kísérli meg történetét feltárni és életre kelteni."

Marguerite Pilven